Pedzegettem már korábban, hogy az első 5 km edzéstervvel vágtam neki az utamnak, aminek még korán sincs vége!
Hogy hol is kezdtem? Ott, hogy nagyjából az első napon a második 1 perces futásnál már nem kaptam levegőt. Persze én is, mint minden tudatlan kezdő, a futást úgy értelmeztem, hogy hajrá, uccu neki. Aham... Aztán elkezdtem olvasgatni. Rátaláltam a futóblogra, DK-ra, és egy kis szakirodalmat is nézegettem. Ámbár sosem értettem, hogy hogyan kellene úgy futni, hogy "közben beszélgetni is tudj", még most sem menne szerintem.
Megtanultam magamon, ahogy figyeltem a testem jelzéseit az első hetekben, hogy úgy kell nekiállni a futásoknak (lehet azt egyáltalán futásnak nevezni???), hogy szinte röhejesen lassú tempót menj, mert akkor nem fulladsz ki a harmadik perc után. Látványos, magadnak is hihetetlen fejlődést lehet elérni nagyon rövid idő alatt.
Tényleg futni születtünk? - könyvajánló :)
Hol fuss? Én egy megyeszékhelyen lakom, nem titok, Székesfehérvár. Van a házunk közelében egy szuper kis park, Halesz park néven. A "kis kör" a Zöld Szörny szerint 650 m. Rengetegen futnak itt jó időben. A dolog pikantériája, hogy játszótér (szuper), most már fitnesz eszközökkel felszerelt, paddal körülvett körön futhatsz. Ergó mindenki téged bámul... Gondoltam én az elején. Meg mi az már, hogy béna vagy, nem tudsz kettő bruttó percet egyben nyomni, és akkor profi futók közé bemerészkedj? Szerinted profik. Először így látod. De ha jobban megnézed, belesétálnak. Megállnak inni. Nem is futnak olyan sokat. Te is olyan leszel hamarosan!
Vagy menj utcákon? De merre? Piros lámpát kapsz. Kerülgetni kell az embereket. Még jobban bámulnak.
Nos, először nem mertem a Haleszba menni. Aztán csak oda mentem. És megláttam az embereket, futókat, hogy sétálnak. Nem ciki megállni, gyalogolni! Van, aki csak gyalogol, órákat, megszámlálhatatlan köröket! A fitnesz parkban nyomuló izmozó (kisebbike fiam hívja így a húzódzkodókat) fiúk is magukkal vannak elfoglalva.
A padon ülők meg csak bámuljanak! Amíg nekem fitt testem, jó kondim lesz, addig ők csak sóhajtoznak a fagyit nyalva. Vagy már túl vannak a napi adagjukon? :) Csak fuss, felszegett fejjel, mosollyal az arcodon!
Aztán rájöttem, hogy városban jobb (ha megtervezem előre az utat), mert ha valameddig elfutok, onnan vissza is kell jönni. Nem a köröket rovod, és azon gondolkozol, hogy én bizony az x-ediket nem futom már le, vagy na, csak a sarkáig és megállok... Szeretem a városunk, szeretek nézelődni futás közben. Vagy csak előre szegezem a tekintetem, nem foglalkozok a külvilággal, és tulajdonképpen fogalmam sincs arról, hogy néz e valaki egyáltalán. Nem érdekel.
Zenével, vagy nélküle? Kezdetben el sem tudtam képzelni, hogy tudnék figyelni a zenére, meghallanám egyáltalán, hogy zörög a fülembe a zihálásomtól? Magamra figyeltem, a levegővételre, a mozgásomra. Aztán találtam egy szuper összeállítást (mit egyet, hármat!), és annyira nekem való! Tulajdonképpen el is felejtek mindent, csak visz ritmusra a lábam, viszonylag egyenletes tempót tudok vele futni. Előnye: nem hallom meg, ha beszólnak - nem hinném, hogy amúgy lenne ilyen ;)
Szóval itt vagyok, megy egyben az 5 km. Nem vagyok egy Usain Bolt, sem maratonista, nem tudok 5 perces ezreket (de még csak 6-ost sem...) csak élvezem a futást! Valahol ott váltott át szerelembe, talán azon a napon, 6 perc környékén. Azaz amikor a 6 perc futás 1 perc gyaloglásnál jártam az edzésterv szerint. Épp a Haleszban voltam, és nem akaródzott sétára váltani az első 6 percnél. Mentem tovább, mi baj lehet? Nem fáradtam, nem ziháltam, csak mentem. Kellemesen sütött a nap, nyomult a fülemben a zene, és mosolyogtam! Én, futás közben! Akkor ott 25 percet futottam egyben, felet sétáltam, és még tízet futottam. Határtalanul boldog voltam! Nekem akkor ért véget az első 5 km edzésterv. Onnantól csak úgy futottam, és annyit, amennyi jól esett.
Hozzá tartozik a dologhoz, hogy ezután volt úgy, hogy 3 km után "feladtam". Nem ment, majd meg haltam. Következő alkalommal annál inkább.
Én egyelőre örömfutó vagyok. Októberig, a Spar Maratonig...